2012. december 18., kedd

Várólistacsökkentés 2012 - Done

Ha másra nem is jó, hogy az ember beteg, arra legalább igen, hogy egy kis ideje legyen magára, és foglalkozzon kicsit a blogos, olvasásos dolgaival is. Ennek örömére rájöttem, hogy pici csalással ugyan, de teljesítettem a 2012-es Várólistacsökkentést. A pici csalás annyit tesz, hogy a fő listámról két könyvet nem olvastam el, de az alternatívról másik négyet igen. Mivel ez így szabályos volt, ezért azt mondom, hogy teljesítettem. :) Na már most ez nekem azért is nagy dolog, mert 2011-ben csúfosan elbuktam a játékon, és mert általában amit gondolok egy évvel ezelőtt, az nem úgy van egy évvel később. A maradék két könyvet, A három testőrt és Henry James-től a Maisie tudja-t valahogy nem akaródzik már elolvasnom idén, ezért én már összeállítottam egy összegzést. Na de majd jövőre sikerülni fog az első listából, meglátjátok. :)

De íme a lista, amiket idén elolvastam (a képre kattintva eljutsz a bejegyzésig):

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.Jókai Mór: A lőcsei fehér asszonyPasquale Festa Campanile: A szerelmes boszorkányCelia Rees: Sovay – Az útonálló úrilányH. G. Wells: A láthatatlan emberHerta Müller: LélegzethintaJaume Cabré: A Pamano zúgásaJoanne Harris: KékszeműfiúMurakami Haruki: A határtól délre, a naptól nyugatraSebastian Barry: Egy eltitkolt életVaszary Gábor: Az ördög nem alszikGolden Keyes Parsons: A Napkirály árnyékábanLucy Maud Montgomery: Anne az élet iskolájábanBródy Lili: A Manci

Az abszolút kedvenc mindenek között A Manci volt, és ezer hála cseri kékharisnyás kezdeményezésének, amit annyira bánok, hogy nem folytattam tovább, pedig van már pár hasonló kincs is a polcomon (nem beszélve a teljes Cilike sorozatról:). Nagy találkozás volt Sebastian Barry, aki rém unalmasan ír, de mégis van benne valami, ami miatt imádtam olvasni, és érzem, hogy mi ketten még találkozni fogunk. Aztán Herta Müllerrel elég kemény harcot vívtam az életben maradásért, de szintén remek találkozás volt. Zseniálisan ír, fordítva gondolkodik, amivel engem nagyon meg lehet fogni. Sovay-t nagyon élveztem olvasni, annak ellenére, hogy a fülszöveg teljesen mással kecsegtetett. Itt végül jobb lett a könyv, mint a fülszöveg.
Teljes csalódás volt nekem A Pamano zúgása. Hatással volt rám, az kétségtelen, de valamiért ez az írásstílus nekem nem az igazi. A Napkirály árnyékábanról ne is beszéljünk, elmondtam már a véleményem róla. A láthatatlan emberen nagyon jól szórakoztam. Aztán Jókai is érdemel egy mondatot. Ugyan kicsit Mikszáth Fekete városában éreztem magam közben, de mégis jó volt visszautazni a korban, és megismerni Korponayné történetét (legközelebb Zakopaneba menet, most már tényleg megállunk a Krasznahorkai várnál. Olyan gyönyörű....)

Összességében két könyv kivételével idén remek válogatást raktam össze. Csak A Napkirály árnyékában olvasása miatt érzek egy kis elfecsérelt időt, a többit megérte elolvasni.

Gondolkodom a következő évi várólistacsökkentés összeállításán is. Okulva az idei évből, tuti lesz egy alternatív listám is. A listákkal pedig nemsokára jelentkezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése